Proxemika

Egyetlen gondolat köré fonódik minden most bennem. Valaki köré. És ez nyugtalanít. A bizonytalanság mindig is megfogott. Minden ami bizonytalan az életemben, az tönkre teszi a lelkem. Nem tudok mit tenni ilyenkor. Szürkévé változnak a napok, és még a napsütés is alulexponálttá válik. Kiakadok ettől.

Nem igazán tudom mire is van most szükségem. De végül rátaláltam a megoldásra. Távol minden hétköznapitól. Ha az ingerek nem a szememet érik már nyert ügyem van... Hát akkor mi legyen...?! Egy megoldás marad. Lezsibbasztani az agyat. Túlterhelni, de a lelket megnyugtatni. Érezze a tudatalattim hogy felette a szomszédban partiznak... És minden gondolat heppi. De a tudatalatti tengerének hullámait nem bántja senki. A mélynyomók ott már nem fodrozzák a gondolatok felszínét... Mindent ami kicsit is zavar kizárni a gondolataim intim szférájából... Vajon menni fog? Kétségeim vannak... De hát az évek meg a tapasztalat segíteni fog ugye... Ismerem már magamat. Ennyire már tényleg ismerem magamat.

Amúgy meg csak ülök és várok. Mint ahogy tegnap. És ahogy tegnapelőtt... Prodigy szól. Ütemesen belekalapál az agyamba és ez az egyszerűség valamiért egyensúlyba hoz.... Nem félek most. És nincs rossz kedvem sem. Semleges vagyok. A pesti élet és ez a 28 év kilúgozta belőlem a megbotránkozást, a dühöt, az öröm hajszolását, a keseredettséget és a boldogságba vetett hitet is. Nem vagyok ártatlan. Nem vagyok idealista. Nem vagyok naiv és nem vagyok cinikus sem. Nem vagyok tehetséges. Nem vagyok egyszerű és nem vagyok bonyolult sem. Fáradt vagyok. A testem elég a légkörben. Érzem. Hogy az életem csak egy talajmenti üstökös. A csóvám nem túl hosszú (ehh heh), viszont nem vagyok hullócsillag. Akkor már valaki észrevett volna és most kívánna valamit. Talán hogy egy talajmenti üstökös felé száguldjon... De ilyennel még nem találkoztam sajnos.

Üres vagyok. Ezt három nyelven is mondhatnám akár. De nem töltene fel. Le is rajzolhatnám. De minek. Ami szar az szar. Mint ez a billentyűzet.

Ja igen, hogy kaland is legyen álljon itt régi-új billentyűzetem megható, tragikomikus története... Ugye a francia hagymaleves finom. Ezt tudjuk. Ha máshonnan nem, hát innen ebből a betűtengerből. Na már most a francia hagymaleves halmazállapotát tekintve folyadék. És folyadék marad annak ellenére hogy valaki kivesz 20 deka cseh trappista sajtot és azt belereszeli egy tál forró levesbe. Ennek egyetlen előnye van csupán... Ami nem más mint... Ja nem. Még sincs egy sem. Finom és kész. Na most ugye az a kurva tál az edények rendjébe sorolható. És már középsuliban megtanultuk hogy az edények közlekednek. Hát ennek volt pofája a billentyűzetemen közlekednie. Aminek egyetlen tanulsága végül annyi lett hogy megtudtam: a francia hagymaleves evés előtt pont olyan mint evés után kirókázva. A billentyűzetemen legalábbis. Tehát francia hagymaleves-blogger gyerek 1-0... De azért nincs nagy vész. Minden megy tovább... Hiszen még itt vagyok...

Amúgy meg repülni jó. De tényleg. Pont ilyen. És már nagyon hiányzik... :(