Na itt legyen vége ennek az egésznek... Kicsit kicsúsztak a kezeim közül a dolgok. Megkezdett úton tartok előre. És kicsit bezavart a képbe egy-két dolog.
Nem rajtam múlt ez. Valami bizonytalanság kilendített az egyensúlyomból. De nem fontos ez mert a célomon nem változtatott és azt tegnap óta újból tisztán látom.
Nem túl bonyolult: a cél Japán. Igen. Az. Atomkatasztrófával sújtott, 7-es utórengésektől remegő, mégis talpon maradó ország. Ahonnan menekülnek az emberek. A turisták. De a japánok nem. Hova is mehetnének!? És nem pánikolnak. Pedig a legutolsó híradások szerint a katasztrófa nemzetközi besorolása most már azonos a Csernobili katasztrófa besorolásával. De kitartanak. Még a szegény pórul járt kutyusokat is megmentik. Már akinek sikerül megtalálni a gazdiját.
Szóval ez jár most a fejemben. Meg a termikelés. Laminális áramlás, turbulens áramlás, száraz instabilitás, nedves instabilitás, hőmérsékleti inverzió, izotermia... Ezeket tanultam ma.
És azt hogy ha az ember kockára fagy a legjobb barátjával egy hintában, akkor egyrészt az a hinta örök emlék lesz, másrészt a jól eső érzés hogy van egy kis sarok neki a másik szívében nagyobb melegséget ad bármilyen forró italnál... Olyan jót beszélgettem ma. Végre beszélgettem. Nem csak mellé, nem csak valamiről. Hanem őszintén. És mindenről. Kiderült hogy a betegség nem csak bennem bújkál és sajnos nem kell 60 évesnek lenni hozzá. Szomorú dolog ez. De ma még erről is könnyű szívvel tudtam beszélni. Volt itt minden. Régi szerelmek, műtét, iszapkatasztrófa és hatalmas repülések a gyönyörű cumulus humilisek alatt... Napsütés, barátok, bográcsozás... Hiányzik... :) Biztos jó kis nyár lesz...
Ez egy kellemes beszélgetés lenyomata. A nyugodtságé. A kedvesség tükröződése... Azt hiszem most boldog vagyok.
"What did you say? I know I saw you singing
But my ears won't stop ringing
Long enough to hear
Those sweet words
What did you say?
End of the day
The hour hand has spun
But before the night is done
I just have to hear
Those sweet words
Spoken like a melody
All your love
Is a lost balloon
Rising up through the afternoon
'Til it could fit on the head of a pin
Come on in
Did you have a hard time sleeping?
Cuz the heavy moon was keeping
Me awake, and all I know is
I'm just glad to
See you again
See my love
Like a lost balloon
Rising up
Through the afternoon, and
Then you appeared
What did you say?
I know what you were singing
But my ears won't stop ringing
Long enough to hear
Those sweet words
And your simple melody
I just have to hear
Those sweet words
Spoken like a melody
I just want to hear
Those sweet words"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése