Alapvetően jó kedvem van... Már amennyire ez én rám jellemző... Szóval nem vágok olyan savanyú pofát maradjunk annyiban... Pont úgy telik a húsvét ahogy már évek óta vágyom... Láblógatva!!!! Nem mentem ugyanis haza.
Igazából már évek óta csak azért megyek hogy a kötelező kört megtegyem annál a 2 max. 3 rokonomnál akik még otthon ülnek és várják a locsolkodókat. Ezzel csak két probléma van. Szolnok 100 kilométerre van. És ez még nem a végállomás! Innen még kocsiba ülve fél órát kell vezetni... Az eredmény: 10 db olvadt csokitojás plusz egy bebaszódáshoz igen hasonlatos fater... :S Amúgy sem könnyű eset a felsőbb hatalmakkal szót érteni de ilyenkor az indulatok elszabadulnak... Felforr az agyvizünk vagy mi... Volt már rá példa hogy meg kellett állnom az autóval és megmondanom hogy most pedig kiszállsz és innen gyalog jössz ... Nahh... Mondanom sem kell hogy kitől tanultam ezt a "csodálatos" megoldást... :)
Szóval végre a japánnal foglalkozhattam. Sajnos nem az én szorgalmamon múlik, hanem az idő hiányán hogy néha kicsit lemaradok az óra anyagával. De ma elértem a bűvös 150-et... Ennyi kanjit tudok írni/olasni... Ó jeee... Néha elképedek amikor a lapra nézek... Az a 150 kanji életem legnagyobb kincse... Az álmaim papíron nedvesedő alakja... :) Olyan jó ha van miért küzdeni...
Szerintem kevesen tudják hogy a japán az úgynevezett ragozó nyelvek közé tartozik és a nyelv legkisebb hangelemei a szótagok, amiből viszonylag kevés van (a standard (tokiói) japán nyelvjárás szerint 46). Ami ebből a magyar embernek érdekes (és nem kicsit vicces is amúgy... :)) hogy az ő hangjaik nem fedik le a mi hangjainkat. És nem csak a magánhangzók esetében... Ezért fordulhat elő az hogy minden japán raccsol... :) Az egyik legnehezebb feladat egy japánnak az "l" betűt kiejteni... Nincs ilyen nekik... :D Márpedig a japán tele van angol jövevényszóval (gairaigo) mint pl.: klub... Ebből lesz náluk: kurub... Vagy pl. ball - bóru... Salary man - szararí man... :D Igen könnyen zavarba lehet hozni egy angolul nem éppen perfekt japánt ha megkérjük írjon le egy szót, pl: palace... :) Ezt igen vicces amúgy élőben hallani, főleg hogy emiatt olyan emberek is pocsékul beszélnek angolul akik egyébként ezt a nyelvet egyetemi szinten tanulták... Vicces, ámde bosszantó... Ono sensei is átvált néha jóindulatúan angolra... Bárcsak ne tenné... :) Mindennek a történetnek ékes példájául a fenti képet ajánlom mindenki figyelmébe... Illetve az alábbi blogot: http://napkeletikincseim.blogspot.com/ Igen jól és részletesen mesél a blog szerzője. És szerencsére lelkesen dokumentál, ezért a helyi szokásokkal, furcsaságokkal, ételekkel, kultúrával és egyebekkel szinte beleélve magunkat találkozhatunk... Rengeteg fotóval! Ja és nem mellékesen a 40 km-re lakik Fukushimától. Mindenképp érdekes olvasmány...
Amúgy holnap is japánozás lesz. Csütörtökön Shirakabe Sumitaka fog előadást tartani a japán kormány által minden évben meghirdetett 2012. évi „Kutatói” és „Egyetemi alapképzés” ösztöndíjairól. Nem ismerem amúgy a fickót (nőt? :)) de valszeg japánul fogja mondani a magáét. És szeretnék feltenni neki néhány kérdést. Például hogy mik az esélyei egy olyan embernek mint én - aki hát inkább csak végig kinlódta az egyetemet - ha ki szeretne menni diplomásként kutatni... Olyan jó lenne... :) Persze ha nem jön össze nem esek kétségbe... Már a Japan times-on is regisztráltam magamat... Jönnek is az álláshirdetések... Persze még egy szót sem értek belőlük... :D Na jó a fizetést meg munkavégzés helyét, idejét azt igen. ;) De olyan jó lenne egy egyetemi közösségbe csöppenni... :)
Szóval ez volt ma... Ja és nem is mondtam a legjobbat. Pénteken kurva jó volt a Children of bodom... Alexi egyszerűen egy eszement gitáros isten. De ami még ennél is jobb volt hogy buliztunk egy hatalmasat a Rocktogonban és hazafelé egy japán csajszival beszélgettem... Japánul... :) Aztán meg szombaton Olasz-Magyar... Én még nem voltam ilyen király meccsen soha... Olyan volt a Papp László aréna mint egy oroszlánverem... Sajnos kikaptunk... De én akkor is büszkébb vagyok a hazámra egy picit... A srácok a jégen mindent megtettek. A szerencse sajnos elpártolt tőlünk, van ilyen...
Közben találtam új zenét is. Destrage. Abszolút favorit. A macskazabálók végre összehoztak valami értelmeset... Pont annyira paraszt és őrült hogy még nem megy a hallgathatóság rovására. Ellenben vicces és alapos, kihívásokat rejtő... :) Szóval elég vagány... És hogy bebizonyítsam a zenekar igényességét álljon itt egy díjnyertes klip... Én csak fogtam a fejemet és egy két jótékony bazmeg is elhagyta a számat a klipet nézve... Őrültek.... :)
Ja és két szuper filmet is láttam a héten... 22 bullets, The American... Jean Renot amúgy is alapból imádom, a Pofa be című filmet nem tudom megunni, mint ahogyan a Bíbor folyókat sem... De a film sztorija is jól volt kitalálva. Az elején azt hittem Jean Reno végig a kórházi ágyba lesz szögezve... Mekkorát tévedtem... :D A másik film meg csak simán jó... Semmi megváltó. De valahogy illett George Clooneyhoz a szerep. És ettől teljesen természetes lett az egész történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése