Félúton...

Itt ülök és nézem a billentyűzetemet ahogy pötyögi a kezem a betűket, sorokat, mondatkígyókat, fejezet kupacokat... És nincs semmi célja... Nem akarom túlbonyolítani hogy mit is érzek... A metrón hazafelé könnyűnek, szinte súlytalannak éreztem magamat. Magam voltam és én voltam. Magamtól mentem és vidáman.

Megfejthetetlen varázsa van annak ha az ember egy másik nyelven beszél... Nekem a japán olyan mintha egy bölcsességgel kirakott végtelenül mély kútba néznék... És ahogy elindulok benne lefelé a lábam becsap, mert az út látszólag lefelé visz, a valóságban viszont az egyre valószerűtlenebbül gyönyörűvé váló kék japán ég felé tartok... És ezt nem veszi el tőlem senki... Rómában tégy úgy ahogy a rómaiak... Biztos sokan ismerik ezt a mondást... Hogy mit jelent ez a japán kultúrával szemben...? Figyelmességet, udvariasságot és türelmet... És mit tehet az ember ha ilyen szeretne lenni...? Egyszerű! Nem magával törődik, hanem hogy mások is jól érezzék magukat. A cél egyszerű: ha mindenki a másiknak segít, közösen együtt lesz nekünk jobb... :) Én úgy látom ez ez igazi kulcs a kultúrájukhoz. Bár ez itt Magyarországon nem fog működni soha...

A törtető nemzetünktől hánynom kell... Sokszor sok minden miatt gyűlölöm az embereket... Gyűlölöm például a nőket amikor szerelmes szavakat hazudnak. Gyűlölöm a metrón tolakodókat. Gyűlölöm a törvényen kiskapukat keresőket és a hatalomtól pöccsé változókat. Utálom a szakbarbárokat és utálom a gyűlölködőket. Néha magamat utálom a legjobban. És mégis tudom hogy én nem vagyok ilyen...

Elég kitennem egy hétre a lábamat ebből az országból hogy rájöjjek mennyire kicsinyes nemzet vagyunk. A nagy európai nemzeteknek behajolunk, egymást eltapossuk...

Vajon miért van az hogy az ember mikor visszaér Ferihegyre és teli szájjal vigyorog, mikor beér a Nagykörútra már a tekintetükkel meg akarják ölni az embert ismeretlenek. A magyar ember lesütött szemmel kullog vagy irigykedve, mohó izzással a szemében gyűlölködik... Beteg egy nemzet... Tönkre fog menni ez az ország. Szerintem már a lejtőn vagyunk amúgy...

Állítólag azért van ez mert nálunk a versengés egyáltalán nem eszköz. A verseny maga a cél. "Nekem legyen a legtöbb bármiből, igaz hogy teljesen céltalanul, úgy is az a lényeg hogy közben mindenkit eltapossak". Tipikus magyar hozzáállás. És hogy miért van ez? Azért mert azt is tanítani kéne hogy mások eltaposása morálisan egyértelműen elítélendő... Nekem meg van a magamhoz való eszem. Tudom hogy hogyan vonjam ki magamat  a törtető és kicsinyes posványból. Mint ahogy a munkatársaim is tudják. De ez csak struccpolitika. Szemet becsukni és hátat fordítani... Ez nem megoldás. Főleg hogy nem kell messzire menni, elég csak az irodáig, hogy az ember a fenti embertípussal találkozzon... Azt hiszem ha itt maradok soha nem fog változni semmi. Ezért akarok elhúzni innen. Ahogy Zsolt teszi. Igaz hogy ő Berlinbe megy. De ennél még a balta arcú németek is normálisabbak. Addig pedig marad az elefántcsonttorony. Ahonnan le lehet szarni a gyászos képű átlagembert... Első lépésben egy bicaj kell hozzá... Úgyis nemsoká itt a 40 fok. Épp aktuális.

Mindegy milyen irányba tart ez az ország. Én már a saját utamat járom. Szerencsére eddig minden akadályból, hibából és vesztésből tanultam. Jelenleg úgy sincs semmi más az életemben. Csak ez. A tanulás.

Amúgy meg nagy bánatomra megszűnt az egyik kedvenc zeneletöltő oldalam... Igazából nem egy divat oldalról van szó. Mármint nem a ma népszerű torrent protokollt használta. Simán csak rapidshare linkek voltak összegyűjtve. De többek között olyan kincseket lehetett itt találni mint a Nemzeti Filharmonikusok gyönyörű koncertje 2008-ban Kocsi Zoltán vezénylésével... Amit három évig vadásztam mire megtaláltam. :) Vagy a Háry János szvit a Londoni Filharmonikusok előadásában... És most vége... :S

Mindegy abban bízok most hogy a TvStore-ba valahogy sikerül meghívót szerezni... Régen a bitgate-ről töltöttem minden animét amit máshol még hírből sem ismertek, úgyhogy igen csak jól jönne... Amúgy meg nemsoká újabb vinyót kell venni mert a One Piece utolsó 150 részének nincs helye egyelőre... :)